03.

Sziasztok :)
Ne haragudjatok, hogy később jött az új rész, tényleg sajnálom, de egyszerűen nem tudtam magam rávenni az írásra.. Ilyen is előfordul, de többet nem fog. Megígérem!:) Aztán most már 2 nappal előbb kitudtam volna tenni az új részt, de nem engedte a blogspot._. Na mindegy, tényleg sajnálom.
Beállítottam, hogy az is tudjon komizni, akinek nincsen blogger profilja, szóval hajrá! :)
5 komment és következő, igyekszem előbb hozni..:)
Nessie xx

- Na mi a baj? - ültem le az ágya szélére.
- Nyáron jönnek ide a srácok! - ült fel az ágyban. A szemei még mindig kicsit vörösek voltak a sírástól.
- És akkor mégis miért sírsz? - kérdeztem, mert nem egészen értettem a dolgot.
- Mert anyuék tuti nem fognak elengedni egyedül..
- Akkor vidd el valamelyik barátnődet. - Erre úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.
- Nem szeretik a srácokat..
- Akkor nem tudom.. - ráztam meg a fejemet.
Mindketten csendben meredtünk magunk elé, és gondolkoztunk a megoldáson, mire ő felém kapta a fejét és vigyorogva nézett.
- Felejtsd el. - szólaltam meg határozottan, mert szinte láttam a gondolatait.
- Kérlek. Kérlek. Kérlek. Nagyon szépen kéééééééhhhhéééérleeeeehheeeek.
- Te beteg vagy. - ráztam meg a fejemet és kisétáltam az ajtón.

Elővettem a laptopomat és megnyitottam a google chrome-ot, aztán a facebookot. Jött egy bejövő üzenetem Cassie-től, és Emilytől.
Emily Smith:
KÉRLEK SZÉPEN. KÖNYÖRGÖM.
Már a neten se hagy békén? Sóhajtottam egyet és bezártam a kis chat ablakot, aztán megnéztem mit írt Cassie Fields:
Elvileg nyáron hatalmas buli lesz Nate-éknél.
Vanessa Smith:
Hol van még a nyár?!
Cassie Fields: 
Már csak egy hónap.. Szinte érzem a sok bulit, pasizást, piálást.. Awww istenem. Eltelhetne már az az egy hónap. 
Vanessa Smith:
Jó lenne már.. 
Na de lépek, mert megyek futni.
Cassie Fields:
Puszi xx
Újból kijelentkeztem és átöltöztem, majd felcopfoztam a hajamat. A telefonomat és a fejhallgatómat magamhoz vettem és lementem.

Kisétáltam az ajtónkon, és bár már 8 óra magasságában volt a nap még mindig sütött. Kellemes idő volt, tökéletes a futásra. Általában 20 percet szoktam futni a környéken lévő parkban, de most túl sok energiát éreztem magamban, így 10 perccel tovább futottam.
Hazafelé már sétáltam, és azon merengtem, hogy jó nővér legyek-e, kísérjem el a húgomat arra a hülye koncertre, unatkozzak végig egy órát a sok kis visongó tini között.. Jézusom, még belegondolni is rossz.. A húgomból több ezer.. Egy helyen?! Vagy a másik lehetőség, hogy nem kísérem el, ezáltal ő sem megy el, ezáltal megutál, ezáltal nem szól hozzám.. Kell nekem a mindennapos hiszti?! Fogalmam sincs mi legyen.. Majd beszélek apuékkal, aztán kiderül.
Amint benyitottam a bejárati ajtón rohantam a fürdőszoba felé, mert szerintem hazafelé az útmentén a növények meghaltak a szagomtól.
Forró vizet engedtem magamnak és addig bementem a szobámba ruháért. Mire visszaértem a víz, majdnem kicsordult a kádból így gyorsan elzártam és egy kicsit lejjebb engedtem belőle, hogyha beleülök ne menjen ki.
Fogalmam sincs, hogy mennyi időt tölthettem bent, de már majdnem elaludtam így kimásztam a kádból és megtörölköztem, felvettem a ruháimat és kifésültem a hajamat. A szobámba menet hallottam, hogy Emily megint az 5 bohócot hallgatja és egy nagyot sóhajtottam, ahogy ismét eszembe jutott a koncert.
Leheveredtem az ágyamra és bár azt terveztem, hogy olvasok, végül elaludtam..

Fogalmam sincs mikor ébredtem, de kómásan másztam ki az ágyamból. Különösen morcos hangulatomban voltam. Lementem a konyhába, hogy megnézzem ki van itthon. Elég csend volt, szóval sejtettem, hogy a szüleim nincsenek itthon, és Emily pedig valószínűleg alszik. Kivettem a tejet a hűtőből és a müzli után kutakodtam, amikor megszólalt mögöttem valaki.
- Tegnap elfogyott.
- Francba. - szitkozódtam.
- Menj el a boltba.
- Menj el te. - vágtam be a szekrény ajtaját.
- Akkor egyél mást. - javasolta.
- De. Én. Müzlit. Akarok. - mondtam lassan tagolva a szavakat.
- Akkor így jártál. - vonta meg a vállát és leült a nappaliba tv-zni. Kedves kis húgom van.
Hallottam, hogy anyuék leparkolnak a felhajtón.
- Remélem hoztak müzlit. - morogtam.
Anyuék egy nagy mosoly kíséretében léptek be az ajtón, szatyrokkal a kezükben..
- KÉRLEK mondjátok, hogy hoztatok müzlit. - motyogtam, úgy, hogy ők is meghallják, miközben a fejemet csukott szemmel az asztalra hajtottam. Pár másodperc múlva valami a fejemnek vágódott. Felnéztem és egy doboz müzli hevert tőlem pár centire.
- Családi szeretet..
- Húha, valaki milyen jó kedvvel kelt ma reggel. - cukkolt apu.
- Aha.
- Na várj csak, amíg meghallod, amit anyáddal mondani szeretnénk. - vigyorgott, és én valamiért úgy éreztem, hogy akkor lesz csak igazán szar kedvem.